A lányok dermedten álltak a pentagramma közepén, a szívük vadul kalapált a mellkasukban. A szoba csendje feszült volt, mintha valami láthatatlan lény lesne rájuk a sötétből. A gyertyák lángja hirtelen elaludt, és a szobát teljes sötétség borította.

"Mi... mi történt?" – suttogta Emma, a hangja remegve.

"Nem tudom" – válaszolta Lili, de a hangjában is érezhető volt a félelem.

"Talán... talán nem sikerült a szertartás" – mondta Zsófi, próbálva megnyugtatni a többieket.

A lányok egy ideig csendben álltak a sötétben, de semmi más nem történt. Végül úgy döntöttek, hogy elhagyják a házat. A szívük még mindig hevesen vert, de úgy tűnt, hogy a veszély elmúlt.

"Azt hiszem, csak képzeltük az egészet" – mondta Emma, ahogy kiléptek a házból.

"Lehet, hogy igazad van" – válaszolta Lili, de valami azt súgta neki, hogy nem szabad ennyire megkönnyebbülniük.

A lányok visszasétáltak a városba, és hazamentek. Az éjszaka nyugodtan telt, és úgy tűnt, hogy a szertartás csak egy ártatlan kaland volt.

Azonban a következő éjszaka, a borzalmak elkezdődtek.

Lili volt az első, aki furcsa dolgokat tapasztalt. Éjszaka felébredt, és úgy érezte, mintha valaki figyelné őt. A szobájában lévő árnyékok furcsa alakzatokat vettek fel, és suttogó hangokat hallott a falak mögül.

Zsófi is hasonló dolgokat tapasztalt. Álmában rémálmok gyötörték, és reggelente karcolásokkal ébredt a testén.

Emma, a szkeptikus, eleinte nem hitt a barátnőinek, de hamarosan ő is furcsa dolgokat kezdett tapasztalni. Éjszaka zajokat hallott a házban, és úgy érezte, mintha valaki megérintené őt.

A lányok rájöttek, hogy a szertartás nem volt hiábavaló. Megidéztek valamit, ami most kínozza őket.

A gonosz boszorkány szelleme elkezdte feltárni a lányok legmélyebb félelmeit és titkait. Lili félt a sötéttől, Zsófi a magasságtól, Emma pedig a bezártságtól. A boszorkány ezeket a félelmeket használta fel, hogy kínozza őket.

A lányoknak meg kellett találniuk a módját, hogy elűzzék a boszorkányt, mielőtt az teljesen elpusztítja őket.